Az utóbbi napjaim/heteim egyik legmeghatározóbb élménye volt a Far Cry 4 c. játék.

Ha bárki ismeri az előző részt (mely furmányosan a Far Cry 3 névre hallgatott ;) ), az nagyjából tudja, miről van szó. Egy gonosz diktátor, Pagan Min hatalmát kell megdönteni Kyrat képzeletbeli, erőteljesen indiai beütésű, himalájai miniállamában. A játékmenet szintén az előző részt idézi, szabadon bejárható környezettel, fő- és mellékküldetésekkel, ellenséges táborok elfoglalásával, és a térkép felfedésével, melyet itt is rádiótornyok meghódításával érhet el a játékos.

Amiért egyáltalán írok erről, az az, ahogyan a sztori vége alakul, és a többféle befejezés. A következő zenés bejátszás után (mely az utolsó küldetést festi alá, egyébként) még súlyosabb spoilerek következnek.

(A zeneszám egyébként nekem eléggé Tarantino filmbe illő, játéktól eltekintve is tudom ajánlani a belehallgatást, kellemes darab.)

Szóval a sztori. Vagyis előbb a "lost letters" nevű gyűjtögethető tárgyakból kibontakozó mese. Történt ugyanis, hogy törekedtem összeszedni mind a húsz, a térkép változatos pontjain, általában elzárt helyeken elszórt levelet. Barlangokba, sőt, barlangi tavakba ereszkedtem alá, sziklacsúcsokat másztam meg, mindenféle vadállatokon géppuskáztam keresztül magam, csak hogy rábukkanjak ezekre a tárgyakra. És hogy miért? A levelezésből egy brit tiszt, bizonyos Robert F Barclay (?) hadnagy, valamint friss házas és várandós felesége, Charlotte története bontakozik ki, a 19. század közepéről, számos levélváltáson keresztül. Míg Charlotte otthon várja gyermekük születését, és aggódik Kyratba vezényelt férjéért, Robertet egyre inkább beszippantja a helyi kultúra, míg végül Shangri La, az ígéret földje (?) keresésére indul. Charlotte, nyilván európaiként és rendes, istenfélő asszonyként mind jobban aggódik férjéért, Robertet azonban ez sem tántorítja el, és egy ponton Shangri La megszállottjává válik, olyannyira, hogy a családja és az egész világ érdekére hivatkozva lemond születendő fiáról. Mivel Shangri-Lat a játékos is bejárhatja egy ponton, eddigre kb tiszta lehet, hogy min megy keresztül Robert, és hogy az egész nem csak humbug. Mindenesetre Charlotte megszüli a gyereket, elválik, és hozzámegy a szülészorvoshoz, ám búcsúzóul közli Roberttel, hogy mindig imádkozni fog a lelki üdvéért. Eközben Robert a Shangri Lat felszabadító legendás harcosnak kezdi képzelni magát. Végül sikerrel jár, ám az utolsó levél, Robert válasza arra, hogy Charlotte elhagyta, komoly meglepetést tartogat. A világtól elzárt, több ezer méter magasan fekvő barlang, mely a "Hadnagy nyughelye" (Lieutenant's rest) nevet viseli, mint az sejthető, Robert végső nyughelye is egyben. Nem vártam volna a játéktól, de az utolsó levele némileg felkavaróra sikerült: félőrülten, a szavakba belekavarodva ismételgeti, hogy hazamegy a családjához, és hogy Shangri La felszabadult. A levél mellett, bő száz éve magányosan és elfeledetten üldögélő, összefagyott csontváz a tanulsága, hogy végül nem így lett.

A másik pedig a játék befejezése. Az még hagyján, hogy út közben folyamatosan választani kell, hogy ki vezesse a Min elleni felkelést, a hagyománytisztelő Sabal, vagy a gyakorlatiasabb Amita, aki legszívesebben drogtermesztésből és kegytárgyak beolvasztásából alapozná meg az ország jövőjét. ;) A végén azonban mindez semmit sem számít, és ami azt illeti, ez rendkívül ügyes fordulat, ugyanis addigra baromira elegem volt abból, ahogy a két reménybeli vezető bábozik a főhőssel, és vele végeztetik el a piszkos munkát, miközben egymás ellen áskálódnak. Kezdtem úgy érezni, hogy véreskezű diktátor létére Min a legjobb fej a környéken... ;) És erre jött a befejezés, ahol lényegtelen, hogy Amitára vagy Sabalra voksolt a játékos. Az igazi döntés az, hogy Min éljen vagy haljon, és bezony, simán lelőni, mint egy rühes kutyát, rossz ötletnek bizonyult, ugyanis így a lehető legkevésbé kielégítő, üres, semmitmondó befejezést kaptam. Igen, a Király meghalt, Amita győzött (v Sabal), de lényegtelen, és ez abból látszott a legjobban, hogy bizony nem derült ki, kicsoda vagy micsoda Lakshmana, a név, amire a főhős anyja fiának hátrahagyott levelében hivatkozik. Kénytelen voltam a másik befejezést youtube-on végignézni (ld. alant), és bizony elgondolkodtatott, főleg, hogy összeszedtem Mohan Ghale (a főhős apja) naplóját is. Itt válik a történet igazán ötletessé és elgondolkodtatóvá: miután Min feltárta az igazságot a főhős anyjáról, apjáról, stb., percekig ültem magamba roskadva, és bizony ilyen még könyvek vagy filmek esetében sem gyakran fordul elő. (És ezt a legjobb értelemben mondom - miután 20-30 órán át küzdöttem a diktátor csatlósai ellen, nem semmi volt szembesülni azzal, mennyire más a valóság, mint aminek végig látszott. ;) ) A befejezés minden képzeletet felülmúlóan kellemes és nyújt egyfajta megnyugvást. (Ezt egyébként játéktól abszolút nem várnám, és nem is feltétlenül igénylem, ezért is hatalmas pozitívum, ha ilyesimbe botlom.)

Aztán persze ott az alternatív befejezés, a játékot ugyanis kicsit odafigyelve mindössze 15 perc alatt lehet nagyon hasonlóan, pozitív befejezéssel teljesíteni. A leges-legelején ugyanis Min fogságba ejti a főszereplőt, és... meghívja ebédre. (A véreskezű, brutális szörnyeteg! :) ) Ám hamarosan más dolga akad, és arra kéri Ajay-t (aki a főhős, amúgy ;) ), hogy élvezze az ételt, ne menjen sehová, máris jön. Nyilván úgy lesz meg a 20-30 óra játékmenet, ha nem hallgatunk rá, de... mi van ha hallgatunk? Ha a játékos itt nem hagyja el a kezdő helyszínt, hanem egy helyben ül kb 10 percet, akkor Min bizony visszajön, és segít Ajay-nek elhelyezni az anyja hamvait a féltestvére mellett, illetve összefoglalja, mi történt a családjával. Vagyis szinte ugyanazt kapjuk, mint a 20-30 órás játékidő végén. ;) Íme.